Csanádi György: Székely himnusz
Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag-ösvényen.
Maroknyi székely, porlik mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk, magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján
Legyen a sorsunk jó, vagy mostoha!
Keserves múltunk-évezredes balsors
Tatár, török gyúlt, labanc rabigált
Jussunk e honban, székely-magyarföldön
Szabad hazában élni boldogan.
Országhatáron, óceánon át
Jöjj hát királyunk, itt vár a te néped
Székely nemzeted, Kárpát bérceken.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Háborgó szélben, zúgó tengeren
Fejünk az ár, jaj százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk.
Édes szűz anyánk, könyörögve kérünk
Mentesd meg e népet vérző nemzetet
Jussunk e honban, székely-magyarföldön
Szabad hazában éljünk boldogan.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Haláligában, meggyötörten él,
Szemünk a korbács százszor eltalálja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Kigyúlt a mennybolt reng a hadak útja,
Csaba királyfi nézi táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.
Hiába dúlt már gyűlöletnek árja
Megáll a szikla, nem porlik tovább,
Imánk az Istent újra megtalálta
Köszöntsd ma néped üdvös hajnalát!